A hatalom lebontásáról




Mikor azt mondtad a hatalomról, lószart ér
neked is az egész, már megképzett a kép,
az egész, mint lószar. S megképzett eltérő
szocializációnk folytán a fogalmi differencia,
minden félreértésünk, -hallásunk, -érzékelésünk
forrásaként a szó teste maga. Aminek párálló
auráját, illóanyagait úgysem tudnám leírni, jobb
híján hát csak jelzem, már messziről éreztem
az úton történő eseményt, ha elment előttünk
egy lovaskocsi, és farkat emelt illőképpen a
távozni készülő anyag. Csak egy kocsis ülhet
oly szenvtelenül a bakon, mint amily természetes
hanyagsággal süppedt a porba bele. Kisvártatva
jöttek az öregasszonyok. Mikor ki előtt történt a
dolog. Kissöprű, lapát, mindnek egyként tele volt
mindkét keze. Estére csak por maradt az úton,
lószar sose. Mert azt, mármint az egészet, le-
bontotta az eltérő szocializációjuk folytán csak
ujjaikban őrzött tapasztalat, miszerint a lónak
lebonthatatlan matéria sárral keverve a legjobb
tapasztóanyag. Ünnepre – minden vasárnap
ünnep volt ugye – felmázolták a padlót, és lőn
a föld mint a selyem, és minden tárgy fölött illat,
amíg a szar szét nem porladt tulajdon elemeire.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.