CURRICULUM HELYETT

Csak élek. Csupa semmiség.
Titokszagú, belakhatatlan semmis-ég.
Gyermekágyi máz, a bambusz rostja
Szájpadlásomon tanyáz, akár az ostya.
Jónásos kuporgás egy süllyedő Jumbo Jet-en,
Néhány régi film, síri összeesküvés, je t’aime,
Piros szánom hege a szikrázó havon,
Az idős néni, ki fruttit oszt, ha van
Nálunk pár fillér s ereje nyitni viskót;
Gatyám szárán törölhetetlen, sárga, friss folt.
Magány és tömeg. Szép versek. Rilke, Sartre.
A szomszéd fiú szemembe kente a csirkeszart.
Egy tüzes reggel, mikor megkísértem istent,
Ajánlom magam – kit eddig fel sem ismert.
Biciklizés. Bunyó. Őslények a polcokon.
Néhány májbeteg, likőrtekintetű rokon.
Számtan. A matektanárnő ajánlott mellei.
A szippantós-kocsi szivárgó terhei.
Sport. Dzsúdó, úszás és salaktenisz.
Csúzlimat elkobzó, kötényes Artemisz.
Korai snittek. A kert. Kókadó vadon.
Kallódás a fényt kioldó sötét oldalon.
A Duna íze. A leányfalui partszakasz.
A kád levében ázó, barna sebtapasz.
Donald kacsa. Az élő bolygó. Ordított-kereszt.
Kapával megkongatni az eldugult ereszt.
Rongyszőnyeg. Conan és Iron Maiden.
Egy mázsát híztam az elmúlt huszonhárom évben.
Szénhordás a pincemélybe. Kristály borospohár.
Felégő tarló fűszaga s a meggyvörös határ.
Terra rosa-rajzok. Mozgó holtak. Farkasember.
Kagylóvágta ujjak. A fodros sóüzem, a tenger.
Horror-klipek. Dix vásznán a Hádész-függelék.
A gyorsan megkötő, borostyán hajzselék.
Nyakamba fért a glória. Enyves cápaállkapocs.
Pőre mítoszok és néhány formás Párka-csöcs;
Niobé, Indra, Marduk, és a játszi Pán,
Egyesült Pornóapáti és Naconxypan...
Éjjeli mulató. A Lyuk, a Wigwam, a Ráday.
Szélütött molylepkék szombatos halálai.
Hajló porc, pattantó erek, tömény a zsebben.
Egy villanypózna ökle fejközelbe lebben.
Pálmák pallós ágai, kiklórozott medence.
A vályogház dohillatú, zsíros kiskredence.
Szomszédom vasvillája. Befűzött ördögök.
Viharhordót vonszolnak át a fellegek fölött.
Nagyapám markában olvadó cukorsüveg.
Szülőfalunk határán a dögszagú üreg.
Selyemmakik tenorjai balkonunk alatt
(A halott kertészről sok tucat fotó maradt).
Jácint-kék arák, mangók magroppanása.
Néhány furcsa szer kretén utóhatása.
Önvád és szürkeség. Eszme és valóság.
Az ösvény menti szaggatott kapaszkodósáv.
A Tibeti Könyv. Crowley és az Evangélium.
Állatkerti zsúrlufikból mellre szívott hélium.
Testvéreim… Eightyfive, Moloch, Ravez.
S „haverom haverja”, a paplanszájú Kiskaresz.
Zenés vurstli, Bach, s a wurlitzeri Händel.
Templomégető szeánsz pár pisla őselemmel.
Provence-i hármas. Vadember s a Csonka Fül.
S ő, ki a kő gyomrában vájkált rendületlenül.
Disznótorok. Savós bugyorban a lélek távola.
A fokhagymás vér üdvözítő mámora.
Balettpróbán a tüllszoknyás tanoncok.
Körtefáról lógó faggyús húskoloncok.
Hajnövesztés. A fodrásznő lehelete.
A Săo Pauló-i szabad művészetek hete.
Bezártság. Dohányos sárgaláz a tárgyakon.
Gallyas kriptaváz alatt a buksi földhalom.
Bambiháborúk. Bidében úszó kőolajmadár.
Peep-showk kövén a síkos alsókorhatár.
Szüzességfelejtő fröccs a Stadionban.
Üvöltés. „Nem bízhatunk már semmi új Aionban.”
Depresszió. Kilencven híján száz év magány.
Szivárgó szerzeteslé, kóros kárarány.
Kétlaki élet. Szépség és Szörnyeteg.
Szülők zsebóraműve asztalon ketyeg.
És szervusz kisöcsém a magzati öröklétben
Bátyó bújócskázik a börzsönyi Törökréten,
Vagyis -mezőn. Na mindegy. Hajladozva mindent.
Szellemed a fák között pelenkaként keringett.
Hideg tél. Patakparton a recés zsengejég.
Egy részeg biciklista és a vontató kerék.
Kórházi klór, lidércfény, hintózó kadáverek.
A nővér vádliján ostorcsapásnyi láberek.
Folyami rákbefőtt, mumpszos pajzsmirigy.
Néhány szakmához fűzött bősz, alkalmi frigy.
Táviratkopács, kölcsönzők, festés-burkolás.
A karácsonykor feltört pesti buszgarázs.
Szőrt becsípő, zümmögő borotvahang –
Khárón ladikja, melyben énem megfogant.
Este a székelyeknél. Korond és Parajd.
Puliszkaágyba dugni sült malackarajt.
Stoppolás, platói zötykölődés, fekete Daciák.
Agylidércek ellen vívott esztelen Dzsihád.
Megannyi reszelék – profán és semleges.
Kismaros felett a korhadt zergeles.
A motorháztetőn fekvő hamvas, deli őz
Ősz pupilla-szürkületben végleg elidőz.
Távlatok. Hit és kétely. Minden meglehet.
Bányagépek nélkül senki sem mozdít hegyet.
Pukkanó rágó, pánikfolyondár, hörghurut;
Seregnyi vészmadárhoz folyton új gurut
Igazolt az elme-élcsapat. A tudás hatalom.
Hosszas héjazás után behegedt alfarom. –
Csodálni főleg azt, hogy minden végtelen.
Majomhomlokom fokán virult az értelem
tobozmirigy-diódafénye, csókja, buddha-rúzsa;
Egy kivásott földi féreg a valódi múzsa…
Tudtam: nincs Fölöttem; hittem: megtalálom.
Lihegve élesztgettem személyes fagyhalálom.
Harsogtam, nem kell iránytű, céhlap, mesterek,
Ki lángra kap, az hűs talajközelben hempereg.
Mennyi zárlatérv. Néhány kopottas terminus.
Van valami (végzetes), mit sorról-sorra unsz.
Rossz jel tovább ragozni – „Ez is elveszett.”
Nem óhajtom tudni, már mi lenne szebb.
Semmi sem való. Ráaggatjuk hát: „igaz.”
Bohóckodunk. Életünk lefolyt viasz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Új Holnap, 2003, nyár