102-es szoba

és fekszel a lánnyal
és nyúlik az este
hosszúra nedvesre
fülled a teste
és éget a bőre
de hamar kihuny
arcodra kúszik
mardosó gúny
és villan a penge
és csordul a víz
ajkain örvénylik
buja fém íz
de fáj!
ha serken a vér

és kattan a zár
és tátong az üreg
és gőze kihűl
agy helyett odvas
nagy buta űr
és ülve az ágyán
és hogyan tovább?
peregnek szertelen
szalaghibák
és vászonba csavard
mert függönyért kár
reggelre sár lesz
csodás mocsár
de várj!
mikor lankad az ész
és az ég a határ

és itt van a vége
és mégsem elég
vissza a perchez
csak egyszer még
és rémlik hogy érzed
és látod a lányt
utcán arcokon
suhanó árny
és vakít a vágy
de ellen ne állj
nem kell a régi
hogy újat találj
ne várj nem fáj
mikor ébred a múlt
és szép szava száll
csak önmagad nyomában jársz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.