Mese a tücsökrõl és a hangyáról

(La Fontaine nyomán)                         i

Szomszédok voltak:a tücsök és a hangya,
a tücsköt a zene hajtotta,a hangyát a szorgalma.
Hangya mondta:tücsök,dolgozz,gondolj a télre,
Miből élsz télen,ha nem tettél félre?
De a tücsök mindezt elengedte füle mellett,
-A zenésznek dolgozni?Eddig sose kellett..

Késő ősszel kopogott a tücsök a hangya ajtaján:
-Szomszéd,koncertem lesz.Elkisér talán?
-Nem lehet,Tücsök úr,erre rá nem érek,
Dolgoznom kell,mert télen is élek.
La Fontaine is ezt írta egy mesében:
a hangya nem,csak a tücsök hal éhen.

Hosszú a tél,a hangya éhezik,fázik,
az élelemraktár már nem tart ki sokáig,
fűteni is alig van mit,csupán apró haraszt,
szegény hangya alig várja már a tavaszt.
A kemény fagytól faágak ropognak,
…a hangya ajtaján hangosan kopognak.

Tücsök az,mondja is:-párizsi koncertre indulok,
gondoltam,szomszéd,ajándékba valamit hozok.-
-Nem kell semmi,kösz,de van egy kérésem:
La Fontaine sírhalmát keresse fel nékem,
ott temették el,-megleli,remélem.
Kérem,köpje le azt a hangyák nevében!...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.