Rock mindhalálig
amíg a szívem dobog,
dübörögnek mennydörgő dobok,
bensőmben zakatolnak
túlhajszolt, vad ritmusok.
helyettem üvölt artikulálatlanul,
vagy suttog hallhatatlanul
az a kivénhedt öreg rocker,
gitárral játszik,nem fegyverekkel
a világgal hadban áll,nem felejt,
mint én,aki aljasságot sejt,
ha valaki Kánaánt ígér,
de sóhajom füléig el sem ér.
a fém hangja csikorog,vonyít,
helyettem zokog, ordít,
vagy ördögi improvizációban
oldja görcsét,nem szóban,
dallamokkal fest hangulatot,
extázist,vagy tomboló indulatot,
ki nem mondható fájdalmat,
elfojthatatlan lelki forradalmat.
bár már rég hajamba tépett a szél,egykor szemem fénylett
a napfényben ma csak hunyorgok,
nem fürdök tejben, dicsőségben.
de,ha a gitár hangja felsír,
lelkembe villám hasít,
a zene üteme szívmasszázsként újraéleszti e vén test lüktetését.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
