Két nõvel

Két nővel sétálok az utcán.
Hárman egyszerre lépünk.
Egyik nevet, másiknak sírásra görbül.
Kart karba öltve átvágunk utcákon,
a Barbakánnál balra el.
Egy parkban ülünk órákon át.
Fejünkre koppintanak a gesztenyefák.

A szipogóssal étterembe járok.
Szerelmének titkos zálogát,
sülkrumpli-illatot tűzök gomblyukamba.
Induláskor a sörhabot sálként
nyakam köré tekerem.

A másikkal néha moziba.
Lopva figyelem szájszegletében
az anyajegyet,
hűsége egyetlen bizonyítékát.
Tudja ezt. De rám se ránt.
Gurgulázó nevetésétől
nem hallom a szinkront.

Este mellém fekszenek.
Szívük egy ütemben veri
mellkasukat, a tumbadorát.
Tüdejük tágul, ernyed,
ahogy testükből szökik a vágy.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Kortárs, 2004/11