Nem várt irányból
Ma csak ennyi: nem várt irányból
hirtelen villanás, szemkápráztató.
Egy földműves kaszája lehetett,
élesre fent, ahogy megcsillant rajta a nap.
Az ilyen szerszámokat ugyanis,
boldog, aki tudja, mindig a nap felé
kell fordítani. Az élét legalábbis.
Előbb fenni kell, aztán odafordítani.
Nekem sose lesz búzám, aratásom.
Sose lesz módom kaszát napoztatni.
Kenyeret nem sütök, magot nem szórok.
Gazdája nem leszek termőföldnek.
Trágyát nem hordok viccelődve.
Palántát sem hizlalok viccelődve.
Ma csak ennyi. És holnap is csak ennyi.
Boldog az a szerszám, amely tudja mindezt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Alföld, 2003/7
