Egy ismeretlen lányhoz

Nem tudom a neved.
Csak próbálom elképzelni az arcodat.
Te még azt sem tudod, hogy létezem.
Így éltünk le egynéhány évet
és még háromszor ennyit így fogunk.      
Egyszer majdnem összefutottunk  
egy bárban, tavaly február tizennegyedikén,
de te akkor 39 fokos lázzal az ágyban
feküdtél, hőmérővel a hónaljadban.
Talán odamentem volna hozzád és beszélgetünk.
Másnap sétáltunk volna a Duna- parton.
Kavicsokat dobáltam volna zavaromban a vízbe,
miközben te nevetsz, majd magadhoz ölelsz.
Folyton összekaptunk volna Ady költészetén.
A gyermekünket Kamillnak kereszteltük volna
a kedvenc francia festőd után.
De nem, mégsem. Nem találkoztunk aznap.
Nem sétáltunk a Duna- parton.
Nem dobáltam zavaromban kavicsokat a vízbe
és te nem nevettél, nem öleltél meg.
Egyszer elsétáltunk egymás mellett az utcán.
Éppen telefonáltál,
én meg a járda hajszálrepedéseire meredtem.
A mai napig csodálod Adyt.
Mellesleg van egy meg nem születő kisfiunk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.