Temető

nézem a neved a sírkövön,
mint osztás után a kártyám.
nyerő lapot soha nem gyűlöltem így.
amiért valami pénz várt rám
közben egészen gyökértelen lettem
mint a kővázába hozott növények
azóta gyűlölöm janit az anyját ciliéket
és mindazokat akiket az isten családdá spórol össze
és úgy húzom ki a földből a kukacot
mintha az lenne
bőröd alatt a szálka
de nem taposom el mert
talán a te testeden
hízott ilyen dagadtra
és kérdik a temetőbe minek járok
ha neked úgyis csak a szél ültet virágot
egyedül gyomlálgatom azokat is,
sokáig tart,
míg a napból ma is kiég az égő-
mert sírodhoz nem jár
már csak egy koporsónyi élő.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.