Vargha Magdolna : Sohasem kértem többet


 
2854 szerző 39708 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Fodor Fanni Dóra
  Idill
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: a sünbogár kényeztette...
Francesco de Orellana: lágyak és ólmok (átdolgozott verzió)
Francesco de Orellana: lágyak és ólmok
Szakállas Zsolt: haránt.
Szilasi Katalin: Igaz mesét
Francesco de Orellana: nagy szürke (áranvonalasított verzió)
Szakállas Zsolt: karzat.
Markovics Anita: Rókadomb
Tamási József: zubogó csövek
Burai Katalin: Visszhang Jav.
Prózák

Béla Péter: GASZTROMÁK
Szilasi Katalin: Gondolatban
Péter Béla: Halál a kukoricásban
Péter Béla: Tüzérrózsi, Mozi!
Pintér Ferenc: Asszisztens akarok lenni (Állásinterjú)
Pintér Ferenc: Billy és a rózsapatron (A westernfilmről)
Tamási József: Ferike
Pintér Ferenc: Maffia avagy a hűség romantikája (a maffiafilmről)
Péter Béla: Madárrántotta
Péter Béla: PONT
FRISS FÓRUMOK

Zima István 35 perce
Bátai Tibor 6 órája
Szakállas Zsolt 8 órája
Burai Katalin 8 órája
Mórotz Krisztina 10 órája
Gerle Kiss Éva 13 órája
Francesco de Orellana 15 órája
DOKK_FAQ 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Horváth Tivadar 1 napja
Tamási József 1 napja
Valyon László 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Bara Anna 1 napja
Karaffa Gyula 1 napja
Béla Péter 1 napja
Paál Marcell 2 napja
Ur Attila 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 3 órája
Játék backstage 8 órája
szilvakék 1 napja
Baltazar 1 napja
nélküled 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Janus naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
Lángoló Könyvtár 8 napja
Bara 12 napja
Hetedíziglen 19 napja
útinapló 20 napja
Szuszogó szavak 20 napja
törmelék 23 napja
Conquistadores 28 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Vargha Magdolna
Sohasem kértem többet

Sohasem kértem többet, reméltem
lassan bukdácsoló álmot az északi
ködben, távol a szűkös terektől, ahol
életem első évei teltek, oly fullasztó, ha
ezernyi ember között egy sem akad, aki
hallja a hangod, hát hallgattam, sírni
se mertem, csak némán rázkódtam a

sovány  paplan alatt, s elhittem, ez az élet,
mit élni rendelt nekem egy néma hatalom,
csorba fogakkal, s a böffenéseivel feltóduló
nevetésével régen megpecsételte a sorsom.
Így nem kerestem az Otthont, vándorok
asszonyaként nem kértem földet, pénzt
magamért, az Ég volt felettem a tető.

II.



Sohase kértem többet, miért nem? Ki adta
a hatalmat annak fölöttem, aki hamis
törvényekbe rejtve okos szándékait, arcára
szederjesedett álarcát díszítgette hosszan?
Mit tehetett volna, ki faragott képzet? A barom
én voltam, hogy oly hosszan reméltem,
a Nagy Megbocsátás végül bebocsát sosem

volt helyemre, ha minden lázadásommal,
hitemmel, egyre szálkásodó szeretetemmel
is csak neki szolgálok. Vesém és tüdőm is
neki adtam. Lelkemnek titkos hét kapuja
még zárva volt, ezért hihettem, hogy nem
szolgálót akar, hanem engem, nem voltam
addig senkié. Árvaságomban örültem, van

valaki ebben a zavaros világegyetemben,
akinek kellek! S nem tudakoltam meg az
árát. A rabságban a jóízű munka messze
elkerült, kenyeremen a zsírt mégis vastagon
szerettem, teámba bölcs pofával raktam
hat cukrot, hogy az édes íz jól átjárja
mérgezett sejtjeim, így nem féltem, hogy az

éhség egyszer mégiscsak utolér, a gyerekek
elfelejtik a jövőt megkeresni, s a szabadságot
másoknak engedik át, mert legyőzi bennük
a szorító félelem a méltóságot. Szétszórt életem
felett széttártam kezem, s csak a, sápadt kis
angyalok láttán kezdtem fájlalni igazán, hogy
sértett haragomban darabokra téptem a koffert,

és a szemétben kötött ki az örökség. Hogyan
etethetném üres kézzel azokat, akik eddig,
a Föld rejtett áramlatain át, tápláltak engem?
Újra fel kellett túrnom a múlt gödreit, hogy
a félig emésztett emlékek között kotorászva
megtaláljam elfelejtett kíváncsiságomat a
világra. Hinnem kell, bármilyen halk az üzenet

amit kaptam, velem marad e zajban! A remény,
hogy gyáva urunkat megszelídítheti egy nagyobb
Hatalom, jön, átöleli a Csorbafogút, az lesunyja
fejét, reszket, zsíros gyomrában dermedt nevetése,
hátába beáll a félsz, s mi sóhajba burkolódzva
nézhetjük végig, hogyan válik semmivé, az, akit
szolgáltunk, s csúszik le lassan az égről!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-03-03 22:45   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-03-03 21:52       ÚJ bírálandokk-PRóZA: Szilasi Katalin Aki megért...
2026-03-03 19:44   Napló: Minimal Planet
2026-03-03 19:16   Napló: Minimal Planet
2026-03-03 17:49   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-03-03 17:08   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2026-03-03 16:30   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2026-03-03 15:22   Új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2026-03-03 15:16   Új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2026-03-03 14:53   új fórumbejegyzés: Burai Katalin