A félig lehúzott roló
Álmosan nyújtózik
Ódoni ablakom előtt.
Recsegő tekintete
Porrá őrli az alvó perceket,
Szendergő pillanatba rejt
Minden szellemet,
Engem is…
Ha hagyom,
Magával húz,
S a délutáni Napom
Emléket gyújt
A fehér falakon,
Apró foltokba gyűl
A redőnyös szalagon,
De oly magányosan,
Oly fájdalmasan,
Hogy néki is
Szerelmet ígérne
Lelkem.
