Töredékek. Egy betegség és környéke.

Két nap ivás után, ha kell, remegsz,
de egyre mész csak így a mély felé,
belül vak űr van, lég, romos kerék,
egy oly profán és kormos szerkezet,
csak ül veled, egy szombaton talán,
rossz kocsmák csúf vendége vagy,
de vannak itt még faktorok, szavak,
üveg s az asztalok, ti csúf esszenciák,
merülj és nézz körül. És így telünk
tovább. A bor, utcák, a félsz, a tengerek,
egy macskakőben mennyi tervezet,
a hold alatt a város mord tribün.

Na mondjuk még egy éjszakát.
Egy ház, egy csöppnyi taxizás.

*

A szoba, kép és könyvespolc felül.
A hangja felszívódik a mozgásban,
titá, titá, titá, vak űr van legbelül,
a matrac- s vénuszdombokon az árnytan.

Nyak, ujjak, haj. Zihál, de jó. Az is.
Egy újabb stáció, ez vagy te egyre.
Hamar kifárad. Nézed egy kicsit,
amíg felöltözik. Aztán a csendje.

(Nyakadra festi még az őszt,
a barnaságban mennyi kosz,
vagy mennyi én, vagy hogy lobogsz,
egy jel csupán, vagy semmi, gőz.)

*

De itt a bor az éjt nem kompenzálja,
csak semmi hang és semmi ráadás,
a történetnek (s így lesz folytatás)
egy illó kávé végletes határa.

Meg sok más szar. Belakható, ha meg nem öl,
a konyhazaj, kék felhők, még egy sör.

*

Nyakadra ült az ősz, remegsz.
A láz predestinált szamárság,
körülted sok bizarr rokon, nyomatják,
nyomatják egyre, ezt vagy azt szeded,
s egy huss és helyrejössz.
Vagy nem. De szépeket böfögsz.

Torkodban ül az ősz, a vég, a konc,
nem nyel, nem is kajál, csak ül, visít,
sok arc az éjszakád, sok óra roncs,
és köpsz is egyre mint a béka, gyík,
egy hosszú surranás vagy, semmi több,
és fojtogatnak voltnapok, ropik,
milyen nap van ma?, hol kezdődött?,
hol a stanzák, a rőt dohány, a csikk,
megesznek mind, megcelebrálnak,
koboldok járnak éjeden, lesüllyedés,
ha körbeülnek, villa, kés, szalvéta, lakk,
míg elszavalsz rádöltik égi piperéd,
mehetsz örök vadászmezőkre, síppal, dobbal,
s a kurva vírusoddal.
                                      Egy reggeled
besurran bősz agyadba mint a tolvaj,
mivégre volt, mivégre eshetett,
titá, titá, titá, vak ősz van itt,
egy régi (tegnapi?), egy-éjszakás keret,
s a többi kép, koboldok, Akherón-vizit.

*

(Két hét talán, vagy még több volt,
levonva most a konzekvenciát, piát,
úgy látom én, barátom, hogy a porb.
mégis egy nagy ismeretlen így tovább.)

*

Már rezzen is az ég, a tél manőverén
mereng, s te rácsodálkozol hülyén.
A hektikád is Afrikába ment,
talán vagy. Szép, morbid magán-ökör,
ki minden alkalomra újrakezd.

Vagy épp csak televényben szöszmötöl.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: mûút, 2007. aug.