mondatos



ezek
félszeg decemberi éjszakák
mikor a sötétség is csupán árnyéka
valamikori önmagának
beledőlsz
írni
a megtalált mondatot
a sötétség akkor másik oldalára fordul
mammog kicsit
lehet
magad belemeredsz
a fehéren villódzó
mondatba
eltakarod
megpróbálod szétropogtatni
lenyelni
hajtogatsz belőle csónakot
ellököd magadtól
fésülködsz vele
hogy más alakot öltsön
hiába teszel bármit
marad immár amit leírtál
akkor
félni kezdesz
hogy elalszol
és ezt álmodod
hogy felébredsz
és ez lesz az első dolog
ami eszedbe jut
szorongani
hogy míg tartanak szélütött éjszakái a decembernek
folyton így fogsz kifordulni az ágyból
leírni azt
aztán ki tudja talán januárban is így marad ez az egész
ezeknél a mondatoknál sose lehet tudni

végül magad maradsz
a kiságy felől érkező
egyenletes
szuszogással

alszik a tudat









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.