Kiss Gabriella : Mozaik

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 23 órája
Farkas György 23 órája
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Jószándékú párbeszélgetés 16 perce
A fény nem publikus 10 órája
Minimal Planet 13 órája
Ötvös Németh Edit naplója 15 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 16 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 20 órája
Gyurcsi 20 órája
A vádlottak padján 23 órája
Hetedíziglen 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kiss Gabriella
Mozaik

I.


Film készül Naszreddin Hodzsáról


A képen minden Naszreddin Hodzsára vár.
Színpompás madarak alszanak fejüket szárnyuk alá rejtve,
csillogó kalitkájukat ezüsttel hímzett kék selyemkendő fedi.
A kert csendes, csak néha hallatszik
egy-egy felsíró-álmodó madárlélegzet
a kék-ezüst kendők alól.
A Holdat tükrözik vissza alabástrom oszlopok,
és olykor valami halványzöld villanást.
A neonlámpa, mely csak fényét veti át a kép keretén,
nem látszik.
A medence felszínén bazsalikom levele úszik,
valaki letépte, s orrához emelve szétmorzsolta,
majd elhajította a szünetben.
Most minden Naszreddin Hodzsára vár.
Kalitkák, kendők, oszlopok, a lebegő bazsalikomlevél,
a földbe taposott, elfelejtett csikk.
A képen a kert csendes.


II.


Juszuf, a teaházas meséli


„Naszreddin Hodzsáról akar hallani?
Boldog ember volt.
Jóllakott a pecsenye illatával,
zsebe réztangák csörgésével volt tele,
ágyéka felparázsló pillantások emlékéről álmodott."
Aranyló csésze villan a homályban.
„Igazságot tett a veréb és a rigó között,
a homok és a szikla között,
néha szívére ült az As-Sual csillag."
Izzadtság cseppje gördül végig homlokán.
„A betegek fájdalma megkönnyebbedett,
ha Naszreddin Hodzsa árnyéka simított végig testükön.
Hatszor üldözte őt a halál,
hétszer ragadta meg karját, s rántotta a földre,
nyolcszor temették el nyolc városban.
De a kilencediken nem fog szablya, betegség,
álruhában jár közöttünk:
tányérok koccanásában,
öregasszonyok szoknyalibbenésében,
kivillanó gömbölyű boka ívében,
kíváncsi idegen alakjában,
legördülő izzadtságcseppben."


III.


Piacidő


Bokhara-i-Serifben, a vásári forgatagban bújkál Naszreddin Hodzsa.
Hangzavarba rejtőzik, zűrzavarba, arabok, hinduk, mongolok közé,
lepelként húzza maga elé a selymesek, gyapjúkallózók, festékesek,
szőnyegárusok ezer színét,
felvértezi magát a fegyverkészítők, rézművesek, nyergesek villanó káromkodásaival,
teste árulkodó szagát rózsaolaj, ámbra, mósusz, rabszolgaizzadtság öleli körbe,
s hogy a palota keskeny ablakain leskelődő csontos hurrik tekintete ne láthassa,
a lesoványodott emír beesett, kutató szeme ne vehesse észre igazságát,
ráncos, gömbölyű, fénylő, fátyollal takart arcokat emel arca elé.
Senki nem tudja, merre jár, most nem látható.


IV.


Naszreddin Hodzsa újra útra kel


Szürke, aprócska szamár kocog át a kapun,
Nagy, buckós térdét, négy kis gömbölyű labdát,
mintha léptei kopogása pattogtatná.
Bólintgat, jól van, jól.
Két hosszú láb ütközik véknyához járása ritmusára.
Két csupasz talp, négy pata távolodik már Bokharától,
Itt sincs, ott sincs, csattan a lábszár szomorúan a szürke bőrön.
Késő kérni, korán keresni, koppan a négy kis láb,
már csak kicsi pontok a karaván szikkadt ösvényén.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés