Koldusok (Mesélõ csillag)
Bölcs fény az útján mit talált,
Honért kiáltás hangja szállt.
Felénk mesélő csillag járt,
Beszélt e népről, amíg várt:
A város szélén koldus állt,
Könyékig zsákjában turkált,
Enyhítve éhén ment odább,
Magánya kísérte tovább.
Honvágya rég még benne élt,
Emlékezéstől mindig félt,
Családot, otthont nem remélt,
Álmában megbocsátást kért.
Pihent az arc, a ráncos, vén,
Fekélyes kérgű két kezén.
Torkából feltör sóhaj, vér:
"Hazánk szegénység kenyerén!"
Bölcs fény az útján mit talált,
Honért kiáltás hangja szállt.
Felénk mesélő csillag járt,
Beszélt e népről, amíg várt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
