Cassus Belli.....
CASUS BELLI
mint a hét gonosz
agyidegeim közt futnak át
alvásomban figyelve
álmombabújnak
régiek és újak
egy tűzkövet fújnak
képzeletemen köszörült testük
belémfullad
EMBERZAMAT
kiéheztetésed miatt
megsózlak haragommal
hogy húsodat ízesítsem
hiányoddal fűszerezted finomabbra magad
korog rád a nyelvem
szétkóstolom a szádat
megszomjasztatásod miatt
két kezem itat
a kristálytiszta pocsolyákból
de jéghideg szavakba áztatlak
ruhástól doblak a meztelenségbe
hát legyen ennek végre vége
hogy kiihassam szádból újra
a szomjúságod
FRAGTÁL
Tizenketten indultak
Hétnaponként mint a mesében
Az utolsónak sikerült bejutnia a szobába
Ahol az összes kimondott
Ámen
Egy halomra volt dobálva
Visszafordult mert
Minden ima hiábavaló volt
Hogy megtalálja ezt a szobát
ÍGYISÚGYIS
Embernyi hús miatt
Nehezen alszok el
Meggyorsítja a pulzusszámom
Ha rágondolok
Vagy ha arra gondolok
Hogy nem akarok rágondolni
Mert a pulzusszámom gyors lesz
És akkor nincs más hátra
Minthogy
Rágondoljak
ÚT ODA (VISSZA NINCS)
átviszlek a folyón
szoríts meg
árnyékom leszel
én a tested
és fogni fogom
elharapom fogam
a fájdalomban
szétosztalak násnak
örüljön neked
beteltem veled
párolgó a meleg
ha télen ölelsz
és fázunk
A TUDÁS HATALOM
belebetűzöm a sötétbe
a nemtudommileszholnaputánt
pedig két napja
nyakamba nyaltad nyálad
mindent megérsz
még a megcsalásnélküliséget is
tényleg szeretlek nézni
ahogy nem figyelsz és figyelsz
nemtudommileszholnaputánkor
nem tudom mi lesz
JÁTSZ A TŰZZEL
levetett
szétkapcsolt
lehúzott bőröd
csupasz ruháit élvezve
vörösre dörzsöltem fehér csipkéidet
két combod között
melltartódat pirosra haraptam
meztelenre öltöztettelek
és betakartalak magammal
KILENC PERC
belémnyitott ablaknál
zuhannak rám a vihardarabok
világít a felhőtalaj
átszitált levegőből
kiszívom a saját oxigénem
és egy szép szakadás után
összevarrtan a felhők odébbállnak
SZEMBEÍRAS(SZEMBENÉZÉS)
hiányommal
tenyeredbe kovácsolt szavaid
véres-kékre verve
tintává folynak
hangod fehér fala előtt
felsorakoztatod betűid
hogy szemembeküldhesd
magad
HÁROMFELVONÁSOS
tested asztalán
kínálod ízeid
míg csonttá feszítik
neked szánt mozdulataimat
csönded halkan szomjassá itat
eljátszol bólogatást
az ötödik nap színpadán táncolva
sötét
tested tánca
erőt és erőt áraszt
szememet szemeddel áztatja
játékod
álmatlanná tapsoltat
véresre tapsolom kezem
hajad ujjaimra teszem
tenyerem vonalaiba simogatom
a vöröset és a hosszút
sötét
a tánc után
törvényeid húrjait szakadásig feszítem
önfejűséget pengetve
bőröm körmöddel szeded le
végül
hangod ékszereit
sajátommá csiszolom
sötét
HELYKÖZ
nem írok közhelyet
nem írom hogy
gyönyörű vagy
mégis leírom
mert ez az igazság
gyönyörű vagy
ZENE
számold össze vágyaim
mennyi jutott ereimből beléd
sokan vagyunk így
de mi ágyainkban
egymásmellé fekvéseink nélkül
izmokba feszített erővel
sem jutok közelebb hozzád
tested húsához
bőröd testéhez
szemhéjamra vetített óráink
itt látszódnak esténként
mások helyett te
vetítődsz
esteledsz
feszülsz
VERS
vers lenne
csak képek
nem szavak
megpróbáltam belehajlítani
a szavakba július tizenkettedike éjjelét
nem lehet
nincs vers
ÍZARATÁS
megcsalásom után
érces hangom
mély hangodba
beleutazik
levágom szétrágott virágod
kitépem lábadat a talajból
elültetlek ágyamba
és élvezem ízed ízét
különbejáratú nevetéssel
a papírra fehérbevetlek
találkozásunkig szépülsz
majd learatlak
OPTIMIZMUS
táncba bújtatott szex
ágyba bújtatott lány
szájba bújtatott bor
bújtatni jó
zenébe rejtett szex
testemhez rejtett lány
rejteni jó
kettőnkbe született szex
születni jó
ÖNGYIKOSSÁGERŐ
szétdaráltak
levágottak
lenyúzottak
proteinjei adnak erőt
akasztásunkra
érfelvágásunkra
hídrólugrásunkra
SABLON
írjunk szar verset
ami untat és más rá nem is kíváncsi
szóljon arról a lányról
kicsit meséljen szemeiről
hosszú szőke hajáról amiben akkor péntek éjjel aludt
hisz csak magának írja ezt
ugyan kit érdekel mindez
itt már vége is van
nem kell attól félni hogy még folytatódnak a sorok
GYÓGYULÁS GYÓGYSZER NÉLKÜL
összes sejtem visszafogja lélegzetét
levegőtlenül is keresztülfutok
kör alakú síneiden
izzadtságodon át rámfolysz
leveszed tested ékszereit
teleoxigénez lélegzeted
hogy be legyek már ojtva ellened
TEST, FÉNY, TŰZ
nyugodt izommozgásaid
felémmozdítják
testedben úszó véred
belefutnak vonalaid retinám világaiba
belefókuszállak
koponyám kivilágítatlan középpontjába
mint nagyítóval irányított sugarak
belémperzselődsz
es elégeted idegeim
ÁTCSOMÓZOTT SÍNEKEN
darabokra nyúzott játékom főszereplőit
cserélgetve
combokra szorítom testem
új síneket rakok le
homokra es mocsárra
fölzakatolok a pokolba
jegy nélkül utazom a
veszélyes meztelenségbe
AZ ÁTOK ÚTJA
a próféciák és hazugságok tengelyeinek
kétezer harmadik metszéspontján
a négy jézus
keresni indult az égtájakat
nyílegyenes betonútjain
hamuban sült ígéreteibe harapott
kiitta előlünk az édes jövőt
és vissszafordult a nulla pontba
ÉS MONDÁ AZ ÚR
a könyv lapjai közé bújva
mormolva
évángéliumot
ádámgéliumot
bólogató szemekkel
halálra keresztelődni
árkot taposni a templomig
és egy szuszra elmondani
a miatyánk összemosódott szavait
elég ha az összes aprónk a koldusé lesz
MÁSODIK ÁMEN
álmos ember
nem ír semmit
alszik a sötét szemhéja mögött
a mai ima ami
ugyanúgy nem lett
kirágva nyelvemből
mint rég
nem segít rajtam
ELSŐ ALVÁS
ásításnak fejet hajtó szemeim
nem bírják a sötétet
inkább felébred éjjeli álmom
és én elalszok
MÁSODIK ALVÁS
belémjátszott ének
nyugtatja sejtjeim életét
álmosodóvá téve
fekve beleszivárognak
dobhártyám mögé
és én belealszok
agyam álmaiba
JÓINDULATTAL
elnézést
megmutatná nekem a helyes utat
persze
a helyes út arra van
köszönöm
indultam a helyes úton
és ott a halálba botlottam
HÁROM FELTÉTEL
csak hogy hangszálaid
úgy rezegjenek
az agyad azt a jelet kapja
megérintettelek
körmöddel szántsd föl húsomat
és vesd magad belém
legyél
te én
KERET NÉLKÜL
a nőn:
kékség ruhába gyűrve
ékszerek nélküli meztelenség
izzadt bőr boritásában
játszod:
tökéletes szereped
közönséged én vagyok
tapsod virrasztott óráim
ez a vége:
vége
EGY DARAB FELSÓHAJTÁS
a radiátorcsőnek
nem kell aggódnia
gennyes lábujjáért
két szép nőért
hangos apáért
üres pénztelenségéert
a radiátorcső boldog
jó hogy anyám nem
radiátorcsőnek szült
IDŐ UTÁN
szárított emlékeink ízét
megéredve harapom
minden éhezésemnél
átédesedett hétfőnket
a hátsó polcról levéve
kinyitom féléves elzárás után
ZÁSZLÓBONTÁS
küszöbbé kopott ajtó
párkánnyá kopott ablak
pincévé kopott padló
aztán lebontották hazámat
ABSZOLÚT KISZOLGÁLTATOTTSÁG
a honfoglalásnak
a tatároknak
a kolerának
a háborúknak
az árvizeknek
a királyoknak
a pestisnek
az esküvőknek
a fegyvereknek
a papoknak
a búzának
a zászlóknak
a békéknek
az aláírásoknak
az esőnek
itlernek
sztálinnak
trianonnak
a szlovákoknak
a románoknak
az oroszoknak
a magyaroknak
köszönhetjük
hogy én ezt most írom és te ezt olvasod
MAGYARÁZAT MINDENRE
zsibbad a kezem de ezt még leírom hogy
zsibbad a kezem
fekszem az ágy fölött
de még nem alszom
mert feküdni kell hogy
zt le tudjam írni
mindent meg kell tennem
mert ha nem azt tenném
akkor mást teszek
és az nem minden
KÖZTES HELY
Hegyek közti hazádban élsz
Csöppnyi vérem és betűnyi nevem nélkül
Fényképtestedbe kapaszkodó szememet
Mindenestől csókoltad körmeiddel
S hordtad ruhástól testemet
Beleöltöztetve hajad és szemed közé
ÖNFELÁL(L)DOZÁS
A síneken továbbcsúszva
Ugrok utánnad a kútba
Vonatostul
ÖNLEÜLDÖZÉS
Menjek már délre
Nyelvemmel kezeltetésre
Szótlanul
VÉRBESÉRTÉS
a négybetűslány közelköltözött
háromnegyed órányira
értelmetlen találkozásunktól
fehér teste
tökéletes
koponyacsont-kitöltő
veszélyes tegnapi mondatom után
soha találkozunk már nem
betűkombinációim
már tudják az értelmetlenséget
NAPPALÉJJEL
éjjel néznélek és harapnálak
nappal még jobban
éjjel mégjobban
a táncodat a tükör előtt
és táncodat az ágyban
éjjelnappal
JÓINDULATTAL
elnézést
megmutatná nekem a helyes utat
persze
a helyes út arra van
köszönöm
indultam a helyes úton
és ott a halálba botlottam
ESTI JÁTÉK NÉLKÜL
két kezem gyúrta simogatásaim
húsodbamennek
de ma nem voltál mellettem
betegedtél és gyógyult a tested
egymás hiányában kételkedve
sötétben
ágybafordulásainkkor
várjuk a holnap értelmetlenségét
és a holnapi ágybafordulásainkkat
JÖVENDÖLÉS NÉLKÜL
hajsimogatásom
előtted ülve
mellemre dőlve várunk
az ujjbőrkaparás
kezedet simogatja szorongatva elengeded
egy hónapnyi együttléttelenség
után is
ugyanezt a semmit teszem
olyan ez mintha a követ verném
hogy kivirágozzon
ÁGYAD KÖZEPÉN
fekszel szétharapva
ágyad közepén
és és a körmöm
vágás csíkjaimat kaparva
bőröd alá ragasztja
ott leszel
arra várva
hogy ne tegyek semmit
széjjelvágott bőröd húsa
fekve néz
szétvetve
szemed rám ersztve
fekszel alattam és mellettem
CSAK PERPEETUM
nők és nők között
beleállok a semlegességbe
nőkben és húsban
hiányzik a következő
bőre
rátapad testére
bőröm húsára tapad
retinába kódolt üzenet
összekeveri betűim sorrendjét
megváltozok
TÖRVÉNYT BONTVA
a zenébe fullasztott félelmemet
akaratom nélkül élesztem
minden meg nem tett jó között
ma csak rosszat végeztem
egyenesedő napjaim életét
akaratlanul csomóztam halomra
holnapi szétkínzásomig
ezt ágyamba fekve hagyom ma
HOZZÁVALÓK
hozzád én
hozzám te
jó étvágyat
VISSZAHATÓ NÉVMÁS
nem is én írom ezt
a sok neuron ami elhiteti velem
hogy én is létezem
de hisz ezt is ő irta
ezt is ő írta
ezt is ő írta
VALAOHOL VALAMIT
három hat öt naptestcsere után
ott állok majd hol veled feküdtem
hiányozni fog a TE
hiányozni fog a MI
kilenc egy óra alatt
már nincs vizesfűbeszorításod
testre rá
szájba be
ÁTFOLYÁS
most megidézlek
belefeküdtél a sötétbe
magadra húztad a világosság takaróját
gyorsabban préseli szíved
ártalmatlan mérged a véred
belémfolytál
láthatatlan transzfúzió?
ÁMEN
újra itt van a szertartásom ideje
újra feláldozom papírjaim sorait
csak pár sor kellett
amit ujjaid hajlítottak
és a te áladozatoddá váltak napjaim első órái
magadra feszítettél
és néhany mozdulatoddal
kalapáltad vérem a nevedhez
most várom hogy feltámadjak benned
MÉG JÓ HOGY
ha már vécépapírt sem kell már vennem
mert nincs mit szarni
ilyenkor jó arra gondolni hogy
még van egy fölbontatlan tekercs
CSONTBONTÁS
szembe néz velem a fény
magát nyomja belém
átvilágítja álmaim
belenéz retinám szűkreszabott világába
szemet és izmot bontok
izmok közé állított csontok
emelnek éjjelem ágyából
ereim
televérzik szememet
és én felébredek
EGY DARAB KÉRDÉS
miért csinálod
nem vagyok öngyilkos kifli
aki szereti ha félbevágják
vagy karóba húzzák a hot dog sütőn
ELSŐ DARAB
tíz tucat nap
várlak magamnak
ajkon haraplak majd
MÁSODIK DARAB
nemlétező istenem
úgy látlak mint saját szemem
VÍZ TŰZ (TÜZEK VIZE)
a kétéves távolság
mellém utazik
a kétéves pillanatnyira élő
máshová menekül
minden jóban van valami
zöldszemű
minden rosszban van valami
göndörhajú
KICSIT VÉLETLENÜL
nem értitek színesszeműek
fehéremet feketémet
keresztbegondolva gubancolódik
határokon és vonatsíneken keresztül
fölöslegessé
minden paplan alatti kézmozdulatotok
KÉZZELFOGHATÓ SEMMI
semmi ami megmaradt volna
csak a fénykép ami nincs
és kilencvenhat óra emlék
kétezer kilométeres vasrúd ami
két aortánk között feszít ketté
ÁLDOZATÍZLELÉS
tiltott mozdulataim közé szorítva
körmeid aláírásaival
ágyneműmbe gyűrted mozgásaid
hétévnyi nőiességeddel izzadtad szét
a tiltott mozdulatok szobáját
ott sem hagytam alacsony vérnyomást
az utolsó dátumokban
nőttél kezeim közé nyelveddel
KÖR ALAKÚ HAZUGSÁG
kővédermedésem kavicsai
talpam árnyéka alatt
világrakövültek beszédednél
talpig csuromvizesen állok
a széthazudás taván
körém tekertétek igazságaitok függönyeit
hogy csipkézett mosolyt lássak
hiába dobbantok a vízre
nem fognak át nyugalmam körei
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
