Benceversek - Fokhagymaszonáta

Vacsoránkhoz fiam, Bendegúz
húzta az alávalót, egy casió típusú
szintetikus terrorizátoron.
Művészetét fűszerezendő,
egy hagymahéjat csent
tálcámról, ihletett arccal
a billentyűzetre helyezte,
aztán lecsapott a műre.
Én átellen ültem, és
figyeltem őt ahogy
átszellemülten lényegül,
hagymaburokba eszményedett
szonátájának hangjegyörvényét
dirigálva jobbról balra és vissza,
és akkor megértettem.

A miért, szalvéta csupán
terített asztalán a nagy titkoknak
mik ily kis óriás szívekben motoznak.
A hagymázas, keserű, okpüré
mitől agyak böffennek kétfelé
egy másik asztalra tartozik,
nem ide, hol a droid logika helyett,
egy apró lény mellé istent ültetett
a szív.

A szárnyas-paripa-szív, mi eget hasít
szent kárpit helyett, ha nevet, s ha fáj.

Hagymahéj  a zenéhez muszáj.

(A fiamnak)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.