Tengerparti jam session
van úgy hogy ember és isten végül
találkozik sőt össze is békül
ha néhány akkordra csak
történhet mindez Norvégiában
ködülte parton szép szürke tájban
a szél metsz mint gondolat
vonul az isten szürke bundája
megdőlő ember ér a nyomába
mindkettő gyorsan beszél
emberünk illő tartózkodással
isten a méltó túláradással
szavukkal elzúg a szél
isten ködfoltja oszolva terjeng
széttárt szárnyakkal magasba felleng
s kering a bundás kabát
az ember rója a vizes síkot
mögötte fodrozó kondenzcsíkok:
fölszálló harmóniák
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Élet és Irodalom, 2003.02.28
