pörgés

bezártam az ajtót. megszokásból, bambán oda
sem figyelve mit teszek. most min töprengjek
ha egyszer mennem kell. mint a sorozatlövés
golyóinak, menni kell, hát menni kell. bezártam
az ajtót. ujjamon pörgettem a kulcsot, hogy
fütyüljek, mert úgy szoktam fütyülni, ha
közben pörög a kulcs. ez mindig így van, bár a
mister minute-nél volt egy afférom. ahogy
néztem a sürgés-forgást egyszer csak kis
vasreszelék darabkák vettek körül, szörnyű
gyanúm volt, hogy az ujjam szerpentinben
fogják lehántani, mintha CNC eszterga
nagysorozatok gyártásába fogott volna. az ujjam
állt. beledugva a kulcslyukba. de a kulcs pörgött.
nem pörgettem. először arra gondoltam,
hogy jó ez a kézkrém amit használok
.
hidd el nem pörgettem, pörgött - az úgy meg
volt pörgetve, hogy fütyölnöm kellett a
figaro itt a figaro ott. és ha fütyülök, akkor
én igazán fütyülök mindent és mindenre
és akkor fog az agyam. nem érdekelt
„vigyem a kulcskirályhoz”. ezeknek fogalmuk
nincs, hogy a Föld van megpörgetve. hát itt
nem a CNC főorsós eszterga pörög, itt nem a
bezárt ajtón pördülünk ki a világba – hiszen
a Föld van megpörgetve és ettől pörögnie
kell ajtónak, kulcsnak, esztergának és az
esztergában készülő pörgőtáras golyóknak.
el vagyunk indítva – vedd már észre az ujjad
áll - te nem pörgetsz semmit.
bambán, oda sem figyelve – fütyültem én az
egészre. pedig ilyenkor jól fog az agyam.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.