7-Harag



Reszketeg nyálkagolyók torkom begyes szurdékán,
Dágványos dühöm felsistereg sebtiben:
Grádicsolt aknazár a szívem alatt elpihen,
S a locsba suvadásból úgy néz rám.

Félre hústetemek, pernyearcú murvasöpredék!
Sebes sifonérból csordogál a habzó hajnal:
Alabástromdicsőséggé kunkorodott arccal-
Viszkózás penésszel a fejre karcsult furcsa lüktetés.

Gubbadt üvöltés, mint szikraszirmos szent nyitány,
Aszfixialátomás meg egy kordényi, inas vérbidé:
Dömöckölt acélomra fényparabolát húrozok,

És azt vágom le elsőként, aki túl okos –
Hiába mind a nyájas életvonal szépítés,
A pokolba kéne menni tán.

/ * grádics-lépcső
//*- sifonér – fehérneműs szekrény
///* viszkóza -bukósisak alatt viselhető védősapka
////* aszfixia -a lélegzés hiányának, s az ennek következtében beálló ál-halálnak kifejezésére használják
/////*dömöckölés- az acél díszítése






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.