"Mint õrült, ki letépte láncát"
Ülök itt egymagamba
Akár egy maharadzsa
Körülöttem ülnek a gondolatok
Míg babérkoszorúkat fonogatok
Béke és nagy csend honol
Lelkembe öröm karol
Elmémben ütemesen ver a tam-tam
Győzelmi játékát már úgy akartam
Mert igen én már győztem
Félelmem levetőztem
És most szárnyak nélkül, mégis szárnyalok
Aki elém kerül, arra támadok
Semmi sem lehetetlen
Szabadságom féktelen
Eszmeiségem csúcsán a magasba
Veled elme mindig ott fent maradva!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
