Kellesz nekem

Szívemet pusztítod, agyamat tompítod
Érzésem torzítod, énemet csonkítod,
Tedd, hát tegyed velem,
Hagyom, mert most is kellesz nekem.

Nem tudom miért van, hogy feladom magam.
Kígyó vagy, s a mérged átírja szavam.
Ellopod tőlem a hitem minden lapját.
Azt hiszed úgy jó lesz, ha sajátoddá szabsz át?

Hát nem hagyom, nem tudom engedni ezt neked.
De nem tudom, nem fogom elengedni kezed.
S ha nem tudod, nem bírod elfogadni, neked
Futnod kell, ne halld, hogy szívem kettéreped.

De nem most és nem is így kellet volna tenned!
Nem így kellett volna megtudnom a vesztet.
A csöpp szép szád tudod azért van hogy szóljon
Időben, mikor még fordíthatsz a gondon.

Nem számít mit hiszel, mit gondolsz rólam.
Nem számít hogy félre érted bármit mondtam.
A szívem nem hazug. Tisztán szólal neked,
És hogyha nem érted, hát mosd ki a füled!

Tudom, hogy túl sokat túl mélyen mondtam,
Tudom hogy régen sokat panaszkodtam.
De panaszim kérdések, nem könnyek voltak,
Te feleltél nekem, bólintottam. Jól van.

De hogy elfogadtam miért pont most kell tenned?
Miért akkor mikor szívem elszerezted?
Mikor végre lelkemnek nyugalmát meglelted?
Miért most? Miért most kell elmenned?

Tudod jól, én már csak ilyen buta vagyok.
Most is rád gondolok, csak rólad agyalok.
Egy fél szavadba kerül, én kinyújtom a kezem
Hogy méregfogaiddal szíved átadd nekem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.