A Tanítónak
Köszönlek Téged az Istennek!
A kalácsot veled töröm meg, s
Veled iszom a bort az Életre!
Ha semmi más jó nem történt volna,
csak áldásként, hogy megismertelek,
az is elég lett volna nekem!
Elég a kegyelemre
Köszönlek Téged az Istennek
Megmerülök a szeretetben, és
elbújok a tekintetedben,-
Megolvadt, feloldódott a szívem..
Miért ilyen mély ez a szeretet?! - én nem tudom...
de nem kérdezem
és azt, hogy van, - nem bánom!
Úgyis mindez érthetetlen itt a földön,
úgysem értené senki sem!
Nem földi értelemben vagyunk közel egymáshoz,
hiszen minden vagy nekem:
Apám, testvérem, fiam, jóbarátom
Nem értené ezt talán senki.
Hát nem is kell senkinek megmagyaráznia!
Nem értem én sem,...
csak azt látom:
Ha semmi más jó nem történt volna,
mint áldásként, hogy megismertelek,
-az is elég lett volna nekem!
Elég a kegyelemre
Beérem a legkevesebbel.
Hogy itt vagy velem, és mégis távol.
Nem bánt már, hogy nem lehetsz apám, testvérem, fiam, jóbarátom!
Hogy nem játszunk földi szereposztásban
nem kell már, hogy fájjon!
Csak...
Egyszerűen ...
Köszönlek Téged az Istennek!
A kalácsot veled töröm meg,
s veled iszom a bort az Életre!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
