Üvegszerû
ez egy várakozás
ahogy kinézek az ablakon
és mozdulatlannak látok mindent
csak a postás kerekezik el
küllőivel felsértve a reggelt
aztán újra ez az üvegszerűség
túl sima és nyugodt minden
hogy ne gondoljak a tévedésre
a városra ahogy nem enged
hiába akarom hogy itt legyél
dél van
csak az árnyékok közelítenek
az egyik félbe vág ahogy állok
de ez nem tölt el félelemmel
üresebb vagyok mint a gyomrom
még délután is ezt érzem
nem beszélve az estéről
amikor a sötétség
eltakarja gondolataimat
és tanácstalanabb leszek
mint egy lebontott vonatállomás
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
