Ismételgeted mindig

fekszem a négy fal között
mint egy bombatölcsérben
te valahol a városban kószálsz
és nem tudod ez a fenyegetés
mennyiben valóságos
de mindenesetre félsz a kapualjaktól
nem szállsz fel a buszra
a tömegben csak egy testnek érzed magad
ezt ismételgeted mindig
miközben a híreket figyeled
bár tudod hogy ez nem jelent semmit
gyalog indulsz el
az eget kémleled
a felhők mint nehézbombázók húznak el feletted
de csak eső csap az arcodba
már távolról látod házunkat
bunkernek képzeled
hogy be merj lépni
nézed a hatvan éves golyónyomokat
ez nyugalommal tölt el
de nem említed
mikor rám nyitod az ajtót
egy ideig békés minden
akár egy atomtámadás után







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.