Utolsó

Utolsó szeretődben
keresed az elsőt
ahogy
szédült pillanatát
keresi
az összetört álom
mikor dér rezdül
emlékek vészjosló
hajnalán

Érzed
teste csillagillatát
tüzét hevét
lángoló felhők közül
kiszakad
mint a Nap
karodban elalél
s te holttá válsz ott

Látod
szeme égkő színét
ajkát
ahogy a vágy remeg
a formát
mit buja ujjad formál
hegy-völgyek
termő őlén
a mélységeket
mely elnyel

Hallod
a szív zörejét
orgonáját a tüdőnek
amint átsiklik
a hang a húrokon
és a mennybe visz
gyöngynevetését
ahogy
körbefon kócos
sóhajjal

Ünnepre hív
most a harang
és Istennel perel
az öröklétért
a pillanat

Így fogadod be
mindkettőt
utolsóban az elsőt
pusztító viharba került
összetört
lélegzetnyi
katamaránon

Keresed
az elsőt
mikor már
az utolsót is
alig találod








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.