Műanyaghajó

A kétszemélyes ágy egyik
oldalán horkoló apámat nézem.
Tudom, mert titokban meglestem,
hogy az éjjeli szekrényben
tart egy kis műanyaghajót.

"Álmodó fejed fölött pihen,
amit szekrénybe zártál régen.
A gyereknek való játékszert,
miben legbelül mindig ott a lényeg,
a csokoládé tojásból születőt
az apró darabokból összerakhatót,
ami levont vitorláival várja,
hogy egyszer majd elhajózz.

És valóban megeshet, hogy
a műanyaghajó alól kiszáradt tenger
elárasztja a szobádat - újból.
Előbb csak néhány sirály
préseli át magát a kulcslyukon
-idegesen vijjogva-,
majd víz feszíti szét az ajtót,
ráömlik alvó testedre,
és ágyadon minden tengervíztől lesz nedves és sósízű,
és valami ősi szél borzolja fel a szobában
porosodó könyved egy sosem olvasott lapját,
és megrezegteti s csikorgatja majd az elfordított reluxát,
és a fejed alá tett kezed is libabőrös lesz tőle,
(s te csak morogva fordulsz egyet),
aztán egy villám csap bele az éjjeli lámpába,
és eső szitál a kis TV-re,
és az alásettenkedett víztől az ágy majd felemelkedik,
(s te csak forogsz és hánykolódsz rajta,
sirály-legyeket csapkodva álmodban,
nagyon-nagyon aprókat horkantva)
Akkor kiáltozást hallasz,
nevedet is talán,
"Kapitány, kapitány!"
és egy vasmacska zuhan le majd
súlyos láncokkal, vészjóslón csörömpölve,
párnádon pihenő fejedre.

Tarkódon tompa koppanás,
te méltatlankodva -résnyire- kinyitod szemhéjad...

és a horkolás megszűnik, végleg.
Akkor majd te is felébredsz.
Talán a hajó nő meg, talán te mész majd össze,
de csend lesz  
a szobában, csak a sirályok köröznek."






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.