A legnagyobb öröm

Esős évszak volt, bizonyára ősz.
Lemondtak rólad az orvosok.
Apám vastagon salakkal szórta
végig az udvart, ne legyen sár
a temetéskor. Meg is mondta.
Mennyire utáltam azt a fekete,
ropogós anyagot! És a mondatot is.
Aztán elkezdtünk leveleket írogatni
és sorban jöttek a teáscsomagok.
Úgy itattalak, te voltál a kisdedem.
Egy idő után magad is meg tudtad
tartani a csészét, s mint az egyéves
az első lépéseknél, rám mosolyogtál
negyvenes, halványkék szemeiddel:
na, látod fiam, sikerült.
Valami ürüggyel ki kellett mennem,
most már igazán kisírhassam magam.
Örömömben.
Az iskolában órák alatt
egyre több színes virágot rajzoltam,
visszatért az élet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.