egy meg nem születõ vers margójára
minden mozdulat harap egyet
tejben növeszti fogát
a törvényt betűkre
gépeli adagol
kenyeret süt
tevéket tűbe lát
tévedésen kívüli állat lazán
forró vízben mosogat
utána súlyos lábosokat
elfogy a liszt az illat
üres anyaól
sétálni mondja hangosan
ráolvadni a napsütésre
aztán mindent ott
hagyni készre
mintha égne valahol
belül a bőre pír
ezek a légcsőfokok
ezeken zihál mégis
tavasz van gyönyörű
folyik a vén duma
a vér ömlik
a nyál
erre ébred a tenyerén
kockás tekintetek gurulnak
feszül a láb
izom a holnap
küszöbére ma is rá
botolhat
azt mondja mindegy
hiszen ő holista vagy
csak az egészre kész
mérlegelő moralista
tüzes ló vakon vágtató
műszerész
mindenhonnan el
legalább annyira
mintha volna valami
kiszabott minta
csak a fák szemével lát
így érkezik egy ki
terített kabátra ül
roskadozó városfalak
kerti szék esetleg hintaágy
amiben mozdulatlanul
amennyiben
nyugtatja el magát
örök ami volt
beéri sokkal
kevesebbel
is
lesz még idő nő
napra nap lágy kenyér
tupírozott pupilla
cukra olvad rá
ragad ég a napra
szép ölelés
akár a tenger
mélyi halak
búvárszemüveggel
úsznak a sziklák
úsznak a kert alatt
minden nap
egy kenyér
a föld szaga
a földig ér
a föld szaga
ma földet ér
a föld alatt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
