60 eső országa

Mikor a nem talán lett,
aztán meg szép lassan igen,
mikor még iskolarádió és tanári szoba,
mikor még nem féltem telefoncsörrenéstől,
ajtónyitástól, a nevem hallatán,
mikor még mindenki hullócsillag volt,
és mi meg mint
pályájáról letért üresen keringő bolygó
feküdtünk a mocsokban szónélkül,
csak belül vívódva,
hogy vajon mi is ez:
„Mostantól csak hajnalban csókolózhatunk.”
Aztán a ház előtt a kapuban,
azt mondtad még sose láttad
ezt az érzést a szememben:
az örök kérdést,
ha a szerelem vektor,
akkor te vagy vagy én vagyok
a következő múlt?
Vállat vonok, veszem a zakóm,
az éveken lépkedek,
a Deákon átszállok egy bársonyfelhőre
és délnek megyek,
mert fájva tudom:
a fehér felhők felsorakoztak a feketék ellen,
és közös megegyezésre,
a város felett fognak összecsapni.
Befordulok a Sea Road sarkán
és épp rájönnék,
hogy minden emberi együttlét
szomorú és reménytelen,
de látom Istent
egy hajnali teraszon összerogyni
és vérző homlokkal távozni
a Fejetlen Lovak Társaságához.
Írok neki egy sms-t,
hogy jól van-e úgy általában,
bár úgysincs pénz a kártyáján,
átnézek az út másik oldalára,
a szent szembejövő sáv:
köd van, egy angyal zokogva onanizál,
a Halál meg fütyörészve,
vörös borítékot csempész
egy nő postaládájába,
de a kutyák nyugodtak.
Mögöttem az ördög,
lerobbant autójának támaszkodva
próbálja visszatartani a hajnalt,
segítek neki, de úgy se megy
elköszönünk és haza indulok
hogy elmondjam neked:
itt az idő, hogy elbúcsúzz a tengertől,
pont úgy, mint kiskorodban.
Erre te: „Veszélyes vagy?” -
és vetkőzni kezdesz.
„Az univerzum 156 biliárd fényév széles,
én zuhannék veled felfelé,
de értsd meg, vége van a nyárnak.” -
válaszolom.
Rágyújtok egy lélegzetnyi levegőre,
nem tudok rád haragudni,
nálunk fordítva működnek a dolgok,
te mindig elmentél, én soha,
talán túl nagy az űr köztünk,
egy lengyel kisvárosban akarok élni,
hétvégenként gyónni járni
vagy egy nővel levelezni,
vagy hajléktalanként take awayre kérni a burgert,
majd a parlament felrobbantásával fenyegetőzni.
Rá kell jönnöm:
ez az egész csak fikció,
én valahol a IX. kerületben
egy kocsmában állok
és két részeg szerető
folyton nekemütközik.
A valóság?
M-es gumikesztyű és interaktív hentes.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.