Tél

Csillag csillog, sápadt, hallgat a hold;
szatyraival hajléktalan bolyong.

Nappal a metró langyos temető;
éjjelente, mint kísértet, feljő.

Már puszta léte néma tüntetés:
egy-egy ember értéke ily kevés?

Úgy látszik, így ő nem kell senkinek;
talán csak az Isten nem veti meg.

Csúnyán beszél, bár néha magába'
imádkozik, ne legyen oly árva.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.