Alakváltozások

            Melindának

Arcmasszázs. Ez előjog, csak a nőkre áll.
Mély ráncok menekülnek, karikám gurul,
lassú olvadozás. Nincs TE, személyragok
szűnnek meg. Kitanult varázs.

Kőarc változik el, tízezer év baját
porlasztják rafinált, jól gyakorolt körök,
rajzolnak jeleket rám avatott kezek,
hogy bőröm puha pép, kovász.

Aztán éjszaka lesz, pillanatokra csak,
mert rögtön ragyogás tölti a testet el.
Lágy nyolcas vagyok és vázam a végtelen,
szánkázok le a végeken.

Földmélyből fakadó ér, patakot leső,
őzcsordát itató, bús busa ház vagyok,
tengernek szaladó, szép, fiatal folyó,
bálnák lakhelye, óceán.

Vízcsepp, út, lazacok hídja, korallmező,
csillámló csiganyál, szám, zene, színtalány,
ostorzöld, RNS, kész eredő tojás,
forrongó titok, ősleves.

Fénylő istenek útján haladok, merül,
nem csorbít az idő, plazma-világ ragyog,
nem tart fogva a múlt, látom a kezdetet,
hív, lépnék, mire vége lett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-26 14:04:15
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-26 14:04:15