Míg dedikálsz (jav)

    


Míg dedikálod új köteted
hallgatom, ahogy kézfogások
és gratulációk között serceg a tollad
elhullajtott szavaidat beissza a papír  
hullámot a parti föveny

míg dedikálod új köteted
ülök melletted csendben és jogtalanul
verseidet tapintják ujjaim, szavak domborzatát
tenyeremmel végigsimítom a plasztikát
létmagaslatok közt állandó omlásveszély

míg dedikálod új köteted
mint tarka szőttes, feszül a felvetőfonál
kibukkan, majd aláfordul a lánc
villával verjük szorosra a szót, közé vetve a kiáltás
az umbra árnyalatai közt vékony krómsárga csík
a gyereksikoly, éle beékelődik a mostba –

miközben mosolyogva dedikálsz
szavak koppannak, szól a jazz, friss improvizáció
most komponálják újra a léted
rám szakadt gyerekarcod szaxofonból süvölt
akkor ezentúl melyikünk sorsa?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-17 17:34:41
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-17 17:34:41