Forgószék (C)

A kerek erdő közepén békésen  
hevernek az állatok egymás mellett egy  
dögkútban. Még akkor ásták ki, mikor  
enyhébbek voltak a tünetek, bár  
azt már akkor is tudták meg fognak  
dögleni. Így mondták ’dögleni’ mivel  
nem volt kedvük tovább eufemizálni.  
Kicsit bánták utóbb, hogy a nyulat  
agyonverték. Kiásathatták volna vele.  
Ha már rájuk szabadította a dögvészt.  
Efféle racionalitás lett rajtuk úrrá.  
Ahogy közeledett a vég egyre többet  
káromkodtak. Erős cigarettát szívtak  
és vedelték az olcsó pálinkát, amit a  
medve főzött egészen addig, míg el-  
kezdtek lepotyogni az ujjai. Ez volt  
az a pont, mikor a fásult keserűséget  
felváltotta a félelem. Elhagyták a kár-  
omkodást, esténként, az ásás végén  
gyertyás bibliakört tartottak, felolvastak  
Benedek, Grimm és a többi szentek  
beszédeiből. Egyre erősödtek a hitben,  
annyira, hogy a nyestnek rendszeres  
látomásai voltak. Ez még nagyobb  
magasságokba lökte őket. Az imáknak  
olyan szívóereje lett, hogy egy napon  
forgószékéből leszállt közéjük az Isten.  
Leborultak, lábait csókolgatták és meg-  
gyógyultak. Kivétel nélkül mindenki.  
A nyulat a legvégén támasztotta fel.  
Az állattetemekkel teli dögkútról senki  
nem beszélt többet. Egy szeles napon  
lebetonozták és templomot építettek fölé.
A gép előtti széket azóta a fiam használja.
Imád rajta pörögni körbe-körbe.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-26 14:18:28
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-26 14:18:28