Tényleg-vers (egy régi naplóból)

(egy régi naplóból)

Mert szép vagy – nagy igazságot
hordozol, amihez közöd alig,
de hatása lenyűgözi világod,
melytől szerénységet tanulj.
Mert nekem szép voltál, és együtt mi,
gondoltam, eltart örökké –
aztán fölszívott idő, szárazság,
mindegy kivel, hova mennél –
de mégis, olykor látom, ki voltál
egykor; türelemjáték vagy,
puzzle az időfaktoron.
*
És ha én kiüresítettem
magam, jobban, mint bármely jógi,
célok a testem át nem döfik,
az meg nem talál rajtam lelket,
aki keresne – vagyok, hol is…
*
Szerelem elégtével
mi marad az életben;
hamuhordó söprűvel
pernye száll a nagy égben,
a ropogás emléke,
és a meleg is – tényleg.
*
Olykor már öregnek látlak,
sokat dolgoztunk rajtad:
éveid voltak a szobrász,
vésője gondok és én, ha
úgy fognám föl ezt a dolgot –
amúgy meg így lenne rendjén:
ki akit választott egykor,
másszor meg jégre tenné.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-28 00:07:16
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-28 00:07:16