Kabátban, állva

Az Ildikóval rettentő hideg volt,
mikor lementünk Révfülöpre télen,
a cipőm beázott, a vizes zoknit
szárítani kellett a kályhaszélen.

Hiába volt rezsó meg hősugárzó,
még a sapkánkat se mertük levenni,
a szoba közepén öleltük egymást,
de téma nem jutott eszünkbe semmi.

Kabátban, állva, kézzel üzekedtünk
(továbbra is látszott a lehelet),
az Ildikó végig nagyon kívánta,
megduzzadt, megtelt hővel, szaga lett.

A kályhát, a villanyórát lekapcsoltuk,
a rezsót visszavittük a konyhába.
Az Ildikó sírt, én lyukat kapartam
a vonat ablakán a jégvirágba.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Elkezd a dolgok végére járni (Budapest, 1998.)
Kiadó: Magvetõ