Hajléktalanok dala
Rongyos sapkám kiszívta rég a nap,
kabátzsebembe utat talál a szél,
ma élelem kell, holnap is, kenyér,
jó szó nem nő, bűn számban a falat.
Teher az álom, fogcsikorgató,
és köpni kell, roncsolt a fél tüdő,
lábam nagyujja béna mint a kő,
elfagyott tavaly, rászakadt a hó.
Napok vonszolnak akaratlanul,
nem tudom hová, miért érkezem,
ha unja, egyszer megáll a szívem;
fényes körútról így tilt ki az Úr!…
Refrén
Mit ér az ember, ha hajléktalan?
Vándor a létben, senki, céltalan,
sorsán pár részeg csávó még vidul,
farba rugdossák, néha piszkosul.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-11 22:52:14
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-11 22:52:14
