ami kék

Ha lehunyom a szemem, tudok látni kéket. Más színt
nem. Éjszaka van. Lámpa, csillag, ami átsejtődhetne a
szemhéjon, sehol. Semmi más, csak a matt feketeség.
Amiben megjelenik a kék. Sötétkék. Alig üt el a feketétől,
de ott van. Kontúrok nélkül.  Pettyekben. Mikor hogy.
Állítólag van, aki több színt is képes látni. Én csak ezt.
Álmomban más színek is vannak, de ahogy felébredek,
eltűnnek a valóságba. Ilyenkor is tudom, hogy mi benne
a zöld, és a nap sárgáját is tudom, meg a vér pirosát, ha éppen
volt vér is. Az álombeli hangokkal ugyanez. Tudom,
hogy harangoznak például, mert hozzátartozik a
történéshez, de mintha csak egy könyvben olvasnám.
Harangoznak, és színtelen-hangtalan emlékfoszlányok
csúszkálnak az akaratom alatt, amiket össze akarok fogni
egy hatalmas bronzvillanású kondulásba. De csak a harangot
látom úgy, mintha az árnyékom lenne, és kéken benne a kondulást.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-13 23:47:38
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-13 23:52:52