BERTRAN DE BORN IVADÉKA

Ő az, ki lepke egy képen:
Harmatos virágokra száll,
Röpdös a réten oly szépen,
De éjjel mint halál kaszál.
Oly gyönyörű a tavasz!
Zsongása bódítón forog.
Szaggat mindent: keze horog,
Esze is szúrós, ravasz.
Úgy gyilkol, hogy nem is morog,
Lelke békés, nem háborog.

Több őse főúr volt s király,
Egyik valami Montmiraille.
Jelképük a gyilkos sirály,
Jelleméért hát ne bírálj!
Bertran de Born is oly jó volt,
Bárkit, akit megöletett,
Szeretett. Ezt az ötletet
Védi hagyomány, s nem folt
Becsületen, s nem dőre tett,
Értékeikben mérce lett.

Eltelt már közel ezer év,
De van még ép állat, s virág;
Csak átmeneti ez a rév,
De itt is akad szú, mely rág.
Célban újra, mint írja,
Emberek, és nem holmi rügy,
Bár nincs kezében jó ürügy,
Pusztít, míg erővel bírja,
Ok nélkül, ha kell, nem nagy ügy,
Címerükön nőjön a szügy.

Mindennek magja, írja,
Ha létezik, akkor te nem,
Légy irgalmas, ó Istenem!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: 111 vers a Sóvidékről (Kolozsvár, 2010.)
Kiadó: Kriterion
Feltöltés ideje: 2010-10-15 14:14:15
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-15 14:14:15