Harmadnap

Amit mulasztottam, többé nem tudom pótolni.
Amit nem tettem meg, többé nem tudom megtenni.
Akit nem hívtam fel, többé nem hívhatom fel.
Amikor lehetett volna, nem lehetett, most, amikor
lehetne, már nem lehet.
Amikor legmélyebb a nyomorúság, a sötétség másik
oldalán megjelenik a fény.
Amikor átlépsz a képbe, azt mondom, ne félj.
Hogy mi látszik a képen, nem tudom, az utolsó
elôtti adásnapon.
De azt igen, hogy ott leszek veled harmadnapon.
Volt esélyem a gyôzelemre.
De fénylô aranykorunk hirtelen
sötétlô vaskorba hanyatlott.
Mikor az antikrisztus bemutatja kormányát,
én az alsó lépcsôn állok, és soha nem tudom
meg, hogy valaha szerettél. Éveim száma már
a tiéd marad, tedd dobozba, és rejtsd el a szekrénybe,
illatos ruhák, harisnyák közé.
Tényleg volt esélyem a gyôzelemre,
ki tudja, hány százalék.
Fejemhez szorított fegyverrel megyek elôre.
A Magasság felé.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2010/6.
Feltöltés ideje: 2010-10-20 16:39:13
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-20 16:39:13