Anna mérnöke

nem írsz
rísz talán?
bögyös huncut kredenced körül
milyen gönc hullik rá?
és csattan-e a zsíros éjszaka?
a kéz simogat?
a száj lehel-e?
csiklandja-e bőröd a mérnök szemfogat?
vagy
kiömlött asztalodra a száraz kakaó?
ÉS AZT SIKÁLOD MINDEN ÓRAHOSSZAKAT
én is mint a billentyű
benyomom a
Caps Lock-okat
bár kicsiket írok
elébb ide le
de nagyban érzem
azt a szívembe
olvass
összerángatott belőlem faragott
rím csendes
-de tudd kavarog-
sorokat
ez is mérnöki
pontos
vonalzó
csak nem a kéz
a lélek húzza azt a vonalat
és a bőröd azt csipkodja
mardossa huncutan
most hátrahajlok
és számban a sűrű füst
mint a tea
vagy az üst-
ökös
megvillan és siet
ez vagyok
éjszaka
de kifénylik merészen vöröse
azt adom oda
had szántsa aki akar
szántani
vagy zabálni belőlem
de
tudd
ha asztalod van
én
kiömlök oda
és sikálhatod
míg ki nem serken
huncut mályva véred
és akkor tudni fogod
milyen is egy jó asztal






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-07 18:46:49
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-07 18:46:49