mióta nem vagyok

mióta nem vagyok nyitott, azóta
zárt vagyok: ponyva, osztály,
zárvány, zsákutca, közhely:
behajtani tilos.
a szüleim sosem halnak meg.
cirkuszolok: árván pörgetem
a tányérokat pálcáimon napra
nap süt, én neked palacsintát.
zöldborsó levest, vadast,
zsemlegombócot készítek,
inggallért vasalok, szövetnadrágba
éktelen éleket: az élet szép.
elfordítom a fejem, ha csőre töltve
penderül csinos szoknyák alá
gavallér tekinteted, egyéb testrészeid.
csak a kép zavar. persze megértem.
miért is ne tenném?  ez lényeged.
az enyém meg az, hogy halmazod,
melynek engeded, hogy része legyek,
szabaddá tegyen. szelíden ordítanék.
élvezem az életet: nem kívánt őszi legyek
lehullt szárnyának hártyáin naplementéd.
aranyhal uszonyán gömbakváriumban
glóriád, faltól falig. három kívánság:
szálka, gombóc, ondó a torokban.
mióta nem vagyok, lenyelem azt is






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-03 19:46:08
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-03 19:46:08