'Per'lando

Ahogy befejezte Kosztolányi, meg ahogy
Szabó is szokta volt – talán egyszerű beszéddel,
belegyökerezve a valóságba, de fejem föltartva,
kilátni és rálátni mindarra, ami kibírhatatlan,
de szép is bír lenni, mert a küzdelem az,
és a belenyugvás, meg a mocsok nyelése és a fulladás,
és szép, akár egy szívlövés, vagy a némaság, mi fáj,
és 'gézcsók', ha már a nő is ott tátja száját – mivégre.
Ki segít, ha elfullad a baráti majdnem hang,
ha megmarad a némaság, szívszélhűdés, miegymás.
Hát nem. Ki a fene akarta - és idehoztak. Ki szeretné, s
kitoloncolnak, előtte megfájatnak, hogy könnyű legyen.
Köszönet annak, akit nem ismerek; attól, akit nem
így ismertem, akiért felelősséget hogy’ is vállalnék.
Nem az vagyok, ki voltam egykor, nem az leszek,
ki most ezt írja. Mert állati énemmel szűkölök
akkor, amikor azt kell tennem, nem versviselkedni.
Se labirint, se undor, se tükör. Nincsenek szimbólumok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-04 22:45:22
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-04 22:45:22