Hazatérés Lisszabonból I.

(másnap reggel, otthon)

Ősz van, melegbe-ágyba bújni furcsa évszak.
Laposan világít a nap az ablakon át.
Terjengő fény avar fölött a régi vízszag.
Anyám gesztenyét tesz el és mazsolát.
A reggel szagával ágyunkat körbefonta:
nem szólok hát, félek, hogy belélegezném.

Állsz az ajtókeretben némán visszafojtva,
mint egy fény-átszögezte Szent Sebestyén.
Megtanítottál, hogy feleakkora ágyban
ugyanolyan kényelmes lehet a fekvés.
Régóta már hogy ilyet nem csináltam,
gyermekkoromból az emlék feljön, elvész.

Nem kelek föl, most minden oly hibátlan,
bár a csempés kályhát már a tél kisérti.
Végigfuttatom a szemem a szobában,
és apámat látom az ablakon benézni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.