Most az egyszer

Most az egyszer akkor hullott a hó,
amikor éppen cipő volt rajtad.
Gyönyörűség kikaparni
a füledbe csapódott jegeket.
Összekavarja a szél
leheleteddel a telet,
langyosan szemerkél
az elkésett nyári zivatar
körülhatárolt világodban.
Decemberben,
a kétnapos ünnep üszkein
kotorhatsz valami meleget
hasad alá,
légyottra hívhatod híveidet
nyájas pofával -,
nehogy gyanút fogjanak
ebben a kitanult világban.
Most az egyszer akkor hullott a hó,
amikor előre jelezték.
A kését
mindenki leteszi,
hogy marokra foghassa a csülköt
ebből a fehér alkalomból.
Lehelet-finom kampókra akasztva
csüngnek a falatok
a nyálainkon,
az elégedettség kötelein.
Most az egyszer akkor hullott a hó,
amikor ráléptél a csillagok sugaraira,
felmutattál egy képet,
faragott erényeidet,
a megújhodás küszöbén.
Mindig akad alkalom
a szívből fakadó jókívánságokra.
A poharak odaragadnak a kezedhez,
mint az átlátszó baktériumok -,
rád telepednek.
Most az egyszer akkor hullott a hó,
amikor tiszta gatyában
gargarizáltál a fürdőszobában.
Kiszorultak a szentek
a fizikai mezőkbe,
Egy tálba léphetsz a leleményesekkel.
Most az egyszer akkor hullott a hó,
amikor pókhálós seggel
riszálhatsz a rivaldafényben,
s az egészben nincs semmi csodálatos.
Összefog mindenki,
mert valamilyen kifürkészhetetlen módon
beteljesülnek álmaink?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Legyen valaki veletek (Budapest, 1970)
Kiadó: Magvető
Feltöltés ideje: 2010-12-24 15:24:42
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-24 15:24:42