Semmire vágyom, egészen


Semmire vágyom, egészen.
Kiürülni, szétesni, mint gazdátlan gyűjtemény.
Mérhetetlenné válni.
Bírálalhatatlanná.
Görbétlenné.

A Kampó Disco után az állomáson
Itt volt, beledőlve a bokorba.
Így várta a vonatot.
Azóta se Kampó, se Disco, se vonat, se bokor.

Csak a jó öreg semmit láttam ott,
utoljára kalapot emelni.
Meg egy lányt, akivel talán én
csókolóztam ott 12 órát .

Egy hatalmas, forró húsleves az élet.
Jó és rossz emlék egyaránt jön a felszínre,
A forráspontban. Mint a sárgarépa, meg a zeller.
Én a kurváknak adnám.
Hogy legalább egyszer meghívhassák
Azt, aki mindent odaadott volna érte, ebédre.

Semmire vágyom, egészen.
Ürességre, hermetikus térre.
Megsemmisülésre.
Abalére, nyakon szúrt disznóra.
Unokára, aki a hagymás vért majszolja.
Csak a szerelem, és a hatalom több az emésztésnél.
Meg a szeretet, de mindent megkapsz pénzért.
Azt csak hiszed. A semmi meg mindenbe belekeverte magát,
És ha lebomlik végül, csak ő marad, a halhatatlan.
A hit nem tudás.
Az Isten nem visszaigazolható.
Semmi az Isten, a Halhatatlan.
Talán ezért van az, hogy
Semmire vágyom egészen.
Most már érted?


    






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-28 12:56:34
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-28 12:56:34