Az út másik oldalán

semmi a halál
csak átmentem a szomszéd szobába
én én vagyok ti ti vagytok
aki nektek voltam még mindig az vagyok
nevezzetek úgy
ahogy mindig neveztetek
beszéljetek velem
ahogy mindig beszéltetek
ne változtassatok szavaitokon
se ünnepélyesen se szomorúan
nevessetek ezután is azon
amin közösen nevettünk
imádkozzatok nevessetek gondoljatok rám
imádkozzatok értem
hogy kimondjátok nevem a házban
úgy ahogy eddig úgy ahogy eddig
ami terhes így érik nagyszerűvé
semmi különleges jelentés
árnyéknak még árnyéka sem
azt jelenti az élet amit eddig jelentett
nincs elvágva a fonál
a gondolat ne tenne társatokká
igaz eltűntem a láthatárról
hogy mindenki ezer szemmel
nélkülözve lássa
létemet
ha tudnátok milyen kegyetlen és vad
ha tudnátok milyen beteg vörösben
micsoda lázban ég az éter
és nem jön eléd isten sem egyetlen
lélek kínálva ürmös számvetéssel
és senki nem ismeri holtjainkat
messze nem vagyok vagyok vesztegelve
sem vagyok messze
nem elveszítve csak vesztegetve
csak átmentem az út másik oldalára





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Liget, 2004/1