Annyi lesz az érdem

Élek harcommal, szenvedéllyel,
máról-holnapra-vett kenyérrel,
szabálytalanul lobogó vérrel.

Harcolok hozzám hasonló világgal,
az öregedő ifjúsággal,
belülről bontó némasággal.

Szenvedek szavam vájt sebével,
az önsanyargató hévvel,
szenvedek áldott szenvedéllyel.

Meghalok csendben, észrevétlen,
mindössze annyi lesz az érdem,
hogy valakiért én is éltem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2011-01-06 10:57:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-06 10:57:39