Aladdin

Ebéd után
a serpenyőről az olajat sikáltam,
s hogy lett egyre fényesebb,
eszembe jutott Aladdin,
a lámpás, a dzsinn.

Na, gondoltam,
szépen néznék ki a panelben,
ha kiugrana egy marha nagy szellem!
Bár kicsit elbizonytalanodtam:
olyan csak olajmécsesekben van,
s bár nem réz e serpenyő,
egy dzsinnek ki írja elő,
mikor és honnan jöhet elő?
Persze, még mindig a méretnél rekedve,
kicsit visszább húztam az edényt,
nehogy a fölső szekrényt leverje.

Hülyeség!
Elsőre azt kívánom:
mindent tegyen helyre,
aztán fogja a házat,
vigye egy hegyre
– bár a hetedikről jó a kilátás –,
fene a lakótelepbe.
Aztán küldeném,
valami szép szüzet szerezne
– a hitelesség miatt, persze –,
meg különben is, mit lehet tudni:
az embernek megjöhet a kedve.

Közben a serpenyőt
a csöpögtetőbe raktam.
Elmostam, leöblítettem mindent,
s néztem a tiszta halomra elégedetten.

Belefáradtam, lefekszem.
Addig kussoljanak a dzsinnek.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Viszonylag minden (Budapest, 2008)
Kiadó: Hungarovox
Feltöltés ideje: 2011-01-10 15:24:04
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-10 15:24:04