Péter Béla
Adni
Az első,
zsenge csiperkék
a láb előtt, majd a kosár aljában.
A legelő kis és nagy boszorkánykörei
aztán hamar megtöltik az öblös kosarat.
A Trabant, reszelős hangon hördül fel, majd
eltűnik a falu irányába. A szecsői buszról sebti
ben száll le a néhány ember. Rövid vágta. Az épp
induló személyvonat lépcsőkorlátjába kapaszkod
va, már csak egy óra távolságra van Pest és ő. A
Metró, Moszkva téri mozgólépcsője kattogva arasz
ol a felszínre. A telefon az érkezésemet tudatja. E
mberek jönnek, mennek. A gombák semmit sem
veszítettek üdeségükből. Megérkezted ölelés
be hajlik. A csiperkéket egy szatyorba öntjük
át. Újra az ölelés. Te elrohansz. Az újság
pénzek beszedése vár még rád. Erősen
dobog
a szív.
Visz a
Metró,
majd
a vo
nat,
s vé
gül
a b
usz.
A falu szinte teljesen néptelen. A kosaram üres.
Mé
lyr
ől
jö
n
a
s
ó
h
a
j
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-11 11:17:40
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-11 16:02:57
|
|
|
